Spiritualitás és válság:
Így ismerheted fel és oldhatod meg az útkeresés krízisét.
A különböző vallási és filozófiai irányzatok vitatják, hogy szükséges-e a boldogsághoz jelenlegi személyiséged megismerése, vagy kizárólag annak meghaladása a fontos. A keleti megközelítés szerint a sok-sok lelki gyakorlat végzése, a spiritualitás önmagában elegendő a megvilágosodáshoz, tehát a tudatlanság sötétjének megszűnéséhez. Mivel a külső valósággal együtt minden belső tapasztalás is káprázat csupán, első látásra valóban teljesen felesleges időtöltésnek tűnik az elmével való foglalatoskodás, amikor azt egyszerűen átlépve máris a „Mennyországban” vagy a „Nirvánában” találjuk magunkat.
A spiritualitás és az illúzió
Ez logikus: az illúzió megszűnéséhez elegendő, ha félrehúzzuk Maja fátylát.
Másképpen: a hamis egyéni nézőpont feladása automatikusan az újraegyesülést eredményezi.
Vedd észre, hogy a két megfogalmazás finom felfogásbeli különbséget rejt. A fátyol félrehúzása aktív, cselekvő folyamat, a nézőpont feladása passzív megélés. Mindkettő főszereplője azonban maga az önmagát elkülönülten megélő kis „én”. Ez az „én” az első esetben tesz azért, hogy újra beleolvadjon a Végtelenbe, a másodikban eltűri azt, de mindkettőben kell hozzá. Az „én” beleegyezése nélkül nem érhető el a megvilágosodás és a boldogság.
Az Út transzcendens Önvalód felé
Nagyon fontos, hogy a Tudatosságért valójában semmit nem kell és nem is lehet tenni, hiszen az maga a Valóság. Azonban egészen addig, amíg hiszel az elkülönült „én” illúziójának, addig hiszel az ego létezésében. Mivel a hited (nézőpontod) teremti a világodat, innen nézve az egóval és a személyiséggel való munka szükséges a hazatéréshez. Máskülönben azt fogod tapasztalni, hogy a lelki gyakorlatok során átélt nem evilági, transzcendens élményeidtől egy belső szakadék választ el, amelyet a Mindennapokban nem tudsz áthidalni.
Úgy fogod megélni a hétköznapokat, hogy valami folyton akadályoz a haladásban. A spiritualitás útján kapaszkodsz fölfelé, s közben a személyiséged általad nem ismert darabkái időről időre visszarántanak. Ha a visszaesés nagyon fáj, és azt érzed, előrébb kellene tartanod, válságba kerülsz, amit így is nevezhetünk: spirituális válság.
A spiritualitás az önismeret része
Spirituális krízisnek éled meg, de valójában önismereti, személyiségedből fakadó válságok ezek, amelyek akadályoznak utadon. Ahhoz, hogy az akadályokat könnyedén vedd, először is nem árt felismerni ezeket, és megismerni ezek természetét. Ha ismered saját személyiségedet, azt, hogy mikor visz tévútra, hol, milyen szituációban „szakad el nála a cérna”, mikor hajlamos a „nem szeretem” rovatot bővíteni, akkor esélyed van arra, hogy ezeket a folyamatokat leállítsd és felülírd. Így válik a spiritualitás elméletből a mindennapok részévé, önismereti gyakorlattá.
Transzcendens a hétköznapokban
Egyre többször azt veszed majd észre (és mások azt veszik majd észre rajtad), hogy türelmes maradsz olyan szituációkban, amelyekre korábban „ugrottál”. Azon kapod magad, hogy szeretettel tudsz gondolni egy olyan emberre, aki megbántott.
Örömmel tapasztalod majd, hogy egyre több helyen és helyzetben érzed jól magad. Azt éled majd meg, hogy egyre kevesebbszer lépsz ugyanabba a folyóba, de ha mégis, meg tudsz magadnak bocsátani, ahogy mások iránt sem tudsz tartósan negatív (lehúzó) érzelmeket táplálni.
A bejegyzés Dr. Hoffmann Gergely: A Végtelen egyszerűcímű könyve alapján készült. További kérdésekért és válaszokért olvasd el a könyvet.
Ha nem elégszel meg az olvasással, de szeretnéd spirituális utadat önismereteddel összehangolni, vagy rendszerbe foglalt Tudást szerezni, a TÉT® Alapképzés neked szól.
