Önismeret

Hírlevél feliratkozás

Önismeret

Dr. Hoffmann Gergely írása

Aki csak egyszer is megértette, hogy mindent, még a fizikai világról szerzett észleléseinket is kizárólag a saját Tudatunkban tapasztaljuk meg, annak számára nem kérdés, hogy ennek a „műszernek” a megismerése nélkül az élet minden pillanatában ki vagyunk szolgáltatva saját elménk kénye-kedvének.

Ezt nem csupán a marketing-szakemberek és a politikusok használják fel és időnként ki, hanem főnökeink, beosztottjaink, családtagjaink, szeretteink is – folyamatosan. Persze többnyire nem rossz szándékból manipulálnak minket, hanem ösztönösen teszik ezt. Ahogyan mi magunk is.

Az önismeret az önreflexió igényével kezdődik és az arra való képesség fokozásával folytatódik.

Erre a kamaszkortól kedzve bizonyos értelmi szint fölött lényegében mindenki képes. Többségében mégsem fejlesztjük és gyakoroljuk ezt az adottságunkat, pedig rengeteg sérelmet, félreértést, konfliktust, és igen, sok-sok pénzt is megtakaríthatnánk vele, amelyet a manpiuláció hatására dobunk ki az ablakon.

Vajon miért nem forszírozzuk az önismeret fejlesztését, ha a minden józan érv emellett szól?

Ennek oka az, hogy Tudatunkban a józan ész alatt az érzelmeink és ősi ösztöneink birodalma terül el. Ezek pedig az erős ragaszkodás kötelékével láncolnak minket jelenlegi állapotunkhoz –és még akkor is ezt teszik, amikor az nem jó a számunkra. Emellett mindig arra bíztatnak, azt súgják a fülünkbe, hogy a hiba nem a mi készülékünkben, hanem a világban van. Ez ugyan lehet igaz is, mégis van vele egy nagyon nagy gond:

A világot nem lehet megváltoztatni, a saját készülékünket viszont igen.

Azért nehéz az önismereti munkáról beszélni, mert ennek a hasznáról egyszerűen lehetetlen meggyőződni azelőtt, hogy átéltük volna. De ha csupán egyszer megélted azt, ahogy a vevőkészüléked átalakulásával megváltozott a világról vagy legalább is annak egy részéről szóló képed, már téged is megcsapott a valódi önismeret szele. Onnantól már tudod, hogy az önismeret nem egy jelenbeli, állandó valamiről (az énedről, egódóról, személyiségedről) szóló információ elsajátítása. Nem. A valódi önismeret a kiteljesdés csodájának megélése, amely csakis a változásra való képesség fejlesztésén és gyakorlásán keresztül bontakozhat ki benned.

A valódi önismeret eszköze a terápia vagy személyiségfejlesztő munka. Ennek kulcsa pedig egy szó: A kontroll.

A valódi önismereti munka a mélybe tör. Abba a birodalomba, ahol nincs hatalmad a saját működésed fölött. Ide lépve vagy átadod a kontrollt, vagy ki- és elmenekülsz, esetleg látszat-önismeretbe mész bele. Utóbbi a spirituális egót nem csak megnyugtatja, de még hízlalja is: „Én már túl vagyok ezeken a dolgokon.” Hú, de veszélyes mondat ez… Egy jó darabig becsaphatod ezzel magadat, ráadásul segítődet is könnyen megvezetheted, ha ő maga sosem járt az önismeret e mélyebb bugyraiban. Az ezoterikus gyógyítókhoz való ismételt szaladgálás korlátja éppen ebből az önbecsapásból adódik, amit sem te, sem a segítőd nem vesz észre, ha nincsen rá szemüvege.

Aki sosem adta át a kontrollt, attól nem várható el, hogy rá tudjon venni téged erre a nélkülözhetetlen lépésre. 

Talán érted most már, miért kötelező a Transzperszonális Életút-tanácsadó képzésünkön a tanácsadói vizsgák letételéhez meghatározott óraszámú önismereti munka elvégzése. Az embereknek, keresőknek ugyanis próbaguruk, megmondó emberek helyett

olyan tapasztalt lelki segítőkre van szükségük, akik maguk is végidolgozták saját önismereti és terápiás folyamatukat.

Ez a legtöbb alternatív segítőről sajnos egész egyszerűen nem mondható el. Nem tehetnek erről, mert nem mondta, nem tanította nekik senki, és ahogy említettem, magunktól nehéz erre ráeszmélnük éppen a ráeszmélést okoskodással távol tartó elménk fortélyai miatt. Mindez azonban megváltozik, ha a segítő belép a TÉT® Akadémiára.

Sok gyakorló és gyakorlott segítő számára felhalmozott tudásuk, elhivatottságuk és emberszeretetük megléte mellett ez a hiányzó láncszem. 

Mi azért vagyunk, hogy segítővé válni, vagy önmagad továbbképezni vágyva ezt a láncszemet megtaláld. Azért vagyunk, hogy az ezotéria belső útján járóként biztonságosan mehess a mélybe. Anélkül ugyanis a magasságot nem éred el, hanem örökké illúzió marad. Végzett tanácsadóinkról biztosan tudhatod, hogy átmenetek a saját folyamataikon. Át tudták adni a kontrollt más segítőnek, hogy bízvást át tudd adni nekik te magad is.

Ez teszi őket hiteles lelki segítővé. 

Hidd el, ők sem vágytak mind az önismereti munkára a képzésük kezdetén. Nagy öröm számomra, hogy több tanítványom ismerte be  a vizsga után (és nem előtte, ez a tény különösen fontos 🙂 ), hogy csak az önismereti folyamat közben értette meg: nem is túloztam sokat, amikor azt mondtam a felvételi beszélgetésen vagy az első képzési napon, hogy bár rengeteg új dolgot fognak tanulni és összefüggést fognak megérteni, az egészből ez az emberek nagy többsége és bizony az útkeresők jelentős része számára is ismeretlen mélységű önismeret lesz a legfontosabb. 

Az önismeretnél fontosabb dolog az emberi életben valószínűleg, de a lelki segítő életében biztosan nem létezik.

Mivel a lelki út akadályai a pszichében keresendők, aki saját pszichéjét (személyiségét) nem dolgozta át mélypszichológiai munkával, lehet, hogy kiválóan észleli a kliens szükséges változásának irányát, de nincs fogalma, saját élménye arról, mindez hogyan, miként és különösen milyen tempóban valósulhat meg. A tempó túlhajtásának, a terápia „túltolásának” rengeteg nem megfelelően vagy nem jó ütemben végzett „meditáció”, „családállítás”, „élményterápia” során vagy után pszichózisba esett (a köznyelvben: teljesen szétesett) útkereső lett már áldozata.

Ennek veszélye minden lelki segítő folyamatban megvan, de a saját élménnyel nem rendelkezők magát a kockázat tényét sem ismerik. 

Talán érthető, és már csak látszólag paradoxon a számodra az, hogy miért a segítő az, akinek a leginkább szüksége van az önismereti munkára. Engedd meg, hogy búcsúzóul A Végtelen Egyszerűből emeljek ide egy gondolatot:

„A gyógyító folyamatosan Isten keresésére kényszerül, mert a gyógyulni vágyó Istent keresi benne. Mivel a tökéletesség emberi formában nem elérhető, a terapeuta folyamatosan a teljesség felé kénytelen haladni. 

A páciens feladhatja az önismereti munkát, de a segítő soha.

A gyógyító azért született ebbe a testbe, hogy meggyógyuljon. Ez minden
gyógyító fő feladata, és ebben segíti őt minden hozzá forduló beteg. Amíg
a gyógyító ezt nem ismeri föl, szenvedni fog, mint mindenki, aki saját feladatát meg nem érti.

A polaritás törvénye értelmében a gyógyító feladata a gyógyulás, a
tanáré a tanulás, a vezetőé a szolgálat.”

 

features

Képzés

Kapcsolat

Hírlevél feliratkozás

Hírlevél feiratkozás

Minden jog fenntartva! All rights reserved!
© Dr. Hoffmann Gergely
TÉT® HUMANDOK Kft.