Krízis és szenvedés: A Tudatosság ajándékai
avagy „A rugó is akkor a legerősebb, amikor a legkisebbre nyomják össze.”

A Tudatosság eredendően is Végtelen öröme – ha ez ugyan lehetséges – még tovább terebélyesedett, amikor felbukkant benne a te megszületésed ötlete. Te, vagyis a stabil „én” megteremtése olyan forradalmi változtatás volt, amely új fejezetet írt a Létezés örök hullámzásában.

Tiéd az egyéni tudatosság öröme!

Az óceánból kiemelkedő, majd újra belesimuló „én” pillanatnyi léte tette ugyanis lehetővé azt, amire a Mindenség régóta vágyott: elkülönült, önálló léttel és egyéni tudatossággal bíró világok születését.

A Tudat persze tisztában van azzal, hogy az Isten által hat nap alatt teremtett világot a beszűkült értelemmel bíró milliárdnyi kis „én” egoizmusa nagyjából hat ezred másodperc alatt zúzná atomjaira, ezért sosem engedi el gyermekei kezét, és láthatatlan nagy testvérként minden egyes hajszálukat számon tartja. (A felső kontrollt kopaszodással megúszni kívánók számára sincs kibúvó.)

A krízis a karma vészcsengője

A karma törvénye garantálja a rendszer működését, és a kis „én” visszaterelését Önmagához. Mégis, a tapasztalat azt mutatja, az egyéni lélek hihetetlen sokoldalúan igyekszik elkerülni a Tudatosság térnyerését korlátolt elméjében. A Sors cirógathatja, pofozhatja, rugdoshatja vagy fel is négyelheti, akkor sem könnyen veszi a lapot.

Szükséges volt tehát a rendszerbe egy belső vészjelzőt is beiktatni, amely hangját az ego már kénytelen meghallani. Ez a jelző a szenvedés, míg ennek legfőbb forrása, a krízis, amely a fejlődés záloga és isteni lehetősége.

A krízis mindig két lehetőséget kínál számodra.

Ha olyan helyzetben vagy, amelyből éppúgy nem látod a kiutat, mint amikor az ablakon kinézve bámulod a soha el nem múló kilátástalansággal szakadó esőt, akkor jó, ha felismered: Számodra ebből a helyzetből már nincs kiút. Az, aki eddig voltál, nem képes ebből kimászni. Én-tudatod jelen formája, mostani öndefiníciód pusztulásra ítéltetett.

A krízis, amely ezt kíméletlenül a tudomásodra hozza, az összeomlás és a kiteljesedés lehetőségét egyaránt elhozza a személyiséged számára.

Választhatsz!

Eddigi szemléleted változása nélkül csak a szenvedés lesz osztályrészed. A válság azonban, amit kívül vagy belül átélsz, óriási lehetőséget ad arra, hogy újraértékeld saját szerepedet és feladatodat.

A felismerés, hogy így nem megy tovább, a tehetetlenség kétségbeesésével járhat, de ebből a látszólagos reménytelenségből tud kifejlődni valami teljesen új. Valamit radikálisan máshogy kell tenned ahhoz, hogy a helyzetből újult erővel léphess tovább.

Lásd meg a fényt a szürke esőfüggöny mögött és fölött, vagy ha nem látod, tudatosítsd, hogy ott van! Bízd rá magad, és engedd a belső átalakulást. Hatalmas erő van benned ehhez, de hagynod kell, hogy utat törjön magának.

A Tudatosság ereje az egyetlen erő – és ez benned van!

A krízis óriási lehetőség arra, hogy a mostaninál jóval teljesebb és tudatosabb életet élj. Ehhez azonban – ha időnként térdre is rogysz – talpra kell állnod, hogy a Tudatosság erejét, az egyetlen igazi erőt használva lépj vagy inkább ugorj egy hatalmasat.

Éld meg az összenyomott rugóban feszülő energiát, és engedd, hogy önpusztítás helyett a teremtés útján nyilvánuljon meg! Bármi is gyötör, ma megtalálhatod azt a belső forrást, amelyből töltekezve áttörheted saját korlátaidat – és ez a külső korlátok lebomlásában is tükröződhet végre.

Hoffmann Gergely: A Végtelen üzenetei c. könyve (29. oldalpár) nyomán.

A változás folyójának természete az, hogy a túlsó part nem mindig látszik. A korlátok lebontása, a belső átalakulás útján időnként segítségre szorulhatsz. Ennek felismerése nem szégyen, ellenkezőleg, a bölcsesség és az alázat erősödésének bizonyítéka. Az önismereti munka akár egyéni, akár csoportos formában komoly segítséget nyújthat az átkelésben.

Most itt a lehetőség!

Jelentkezz induló klasszikus vagy imaginációs önismereti csoportjainkba  vagy bármelyik önismereti fókuszú programunkra.