Krízis és betegség – A pszichoszomatika üzenete

A válság (krízis) lényege az, hogy olyan helyzetbe kerülsz, amit az addigi személyiségeddel, meglévő szokásaiddal, begyakorolt „járásoddal”, alkalmazott sémáiddal nem tudsz megoldani. Akár személyes, akár kapcsolati probléma, akár valamilyen betegség okozza a vál-ságot, az minden esetben ugyanaz a célja! Erről szól ez a bejegyzés.

A válság sokszor már nem az első, hanem sokadik, sőt az utolsó figyelmeztetés.

 Korábban valószínűleg mindent elkövettél azért, hogy elkerüld a szembenézést valamivel, ami nagyon nem volt komfortos számodra. Amikor elmenekültél a munkahelyedről, biztos lehettél benne, hogy a következő rosszabb lesz. Ha a párkapcsolatod volt zűrös, és kiléptél belőle, a következő még zűrösebb lett. 

„Miért van az, hogy mindig így járok?”

Talán ezt a kérdést tetted fel újra és újra magadnak. De nem gondoltad komolyan, hogy választ is vársz rá. Felháborodva, kétségbe esve, az Életet szidva, Istentől elfordulva sírtad, nyöszörögted, üvöltötted, sziszegted:  „Miért?” A helyzet az, hogy az ember élete során gyakran belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik, leporolja magát, és tovább megy. A krízis azt eredményezi, hogy így  ne tudj tovább menni. Ezért jön, ez a  válság célja.

Életed során több elkerülhetetlen válságot is átélsz. 

A születés, az én-határok kialakításának kihívása, a külső, utasító-tiltó felettes-én beépítése, az ödipális konfliktus, a serdülőkor, a ballagás, a szerelem, a házasság, a szülővé válás, a felnőtt gyerekek elengedése, a szülők halála olyan krízisek, amilyeneket sok ember átél.Ezek a válságok komoly kihívás elé állítják a személyiséget. A válság döntésre kényszerít, nem meglepő tehát, hogy maga a „krisis” szó görögül döntést jelent.

Krízis esetén két választásod van. 

Az egyik döntés az, hogy regresszióba esel. Visszazuhansz egy már meghaladott fejlődési szintre. Neurotikus, borderline vagy akár pszichotikus szintre. Esetleg depressziós leszel. Az is lehet, hogy nem az elme, hanem a test színpadán éled meg a krízist, és testi betegséget, tüneteket produkálsz. 

Gyermekké válsz, és anyáért kiáltasz. 

Lehet, hogy egy életre megharagszol az Életre, és így maradsz. Gyermekként éled meg a hátralevő hónapokat, éveket, évtizedeket. Ez persze csak akkor megy, ha találsz valakit, aki hajlandó eljátszani a megmentő, segítő, gyógyító, vagyis az anya szerepét.

A másik lehetőség, amit választhatsz (akár az előző után, akár ahelyett), a fejlődés.

Felismered a krízisben felszabaduló, addig elfojtott energiát, és úgy döntesz, hogy nem rombolásra, hanem építésre használod. Önmagad újjáépítésére. A hindu „szentháromságban” az Egy, Brahman három aspektusban jelenik meg. Brahma a teremtő, Visnu a fenntartó és Shiva a pusztító aspektus.

Amikor minden felépült, belakottá válik az egész világ (a személyiséged), minden lelassul, elnehezül. 

Nincs hely a fejlődésre. Az egész elgépiesedik, vontatottá válik. A levegő elnehezült, szmogos. Kell egy új, frissítő fuvallat. Ez Shiva. Jön, és új energiákat szabadít fel. Ehhez persze le kell rombolnia azokat az építményeket, amelyek gátolják az Élet áramlását. Shiva, a nagy Feng Shui mester átrendezi a dolgokat, és tiszta helyzetet teremt. Kezdődhet az építkezés.

Az építkezéshez szükséges téglák és anyagok benned vannak. 

A romokból új világ születhet, amelyet te építesz saját magadból. A begyöpösödött szokások, az unalomig ismert gondolatmenetek helyét új, nagyszerű ötletek veszik át. Ez a kreativitás diadala. Végre nem rabja vagy személyiségednek és megszokásaidnak, nem lakója, hanem építője, teremtője vagy a világodnak. Ez így nem pontos fogalmazás, hiszen mindig is az voltál, csak éppen most ismerted fel.

Forradalom zajlik le benned, amelyben te vagy a forradalmár, te vagy a megdöntött régi, és a megalkotott új rendszer is.

Felismered, hogy szabadon választhatsz a lehetőségekből. Új képességekre teszel szert magadban, ezáltal bővülsz. Megbarátkozol az ellenpólussal is, „igent” mondasz néhány „nem szeretem” dologra, ami benned van. Így a krízist létrehozó feszültség kioltódik benned, és kialakul egy új egyensúly, ami egészen addig fennáll, amíg újra szükséged nem lesz a változásra.

Minden korai, kisgyermekkori krízis belső tartalmak elvesztésével oldható csak fel. 

Ez az egyéniség kialakulásának feltétele. A felnőttkori krízisek megoldása során ezzel ellentétes folyamatra van szükség: a fel nem ismert, korábban elveszejtett tartalmak újbóli beengedésére. Ez pedig legalább olyan félelmetes az „én” számára. 

Amilyen fájdalmasak az Egységtől való távolodás sorsdöntő lépései, annyi kínnal járnak a közeledés aktusai is. 

Mindez magától értetődő, hiszen ugyanannak az éremnek a két oldaláról, ugyanannak a hullámnak két aspektusáról van szó. A felnőtt személyiség azonban nincs annyira kiszolgáltatott helyzetben, mint a csecsemő személyiség-csírája. 

A spirituális úton járás, vagyis az önismereti munka éppen arról szól, hogy ezeket a  folyamatokat tudatosan is meg lehet élni. 

Ha így teszel, akkor bárkivel, bármivel találkozol az életben, tudni fogod, azért reagálsz rá, mert felerősödik benned egy meglévő rezgés. Tudod, hogy semmit nem tudsz megtapasztalni, ami nincs benned. Egyetlen információ sem juthat el hozzád, ami nem te vagy.

Tudni fogod hát, hogy Önmagaddal találkoztál. 

Minden találkozás Önmagaddal történik. Nincs más, akit megismerhetsz, csak Önmagadat. Az, hogy magadat ismered fel a másikban, vagy éppen a másikat fedezed fel magadban, egy és ugyanaz. Isten találkozik Istennel. Nem véletlenül köszöntik egymást Indiában úgy az emberek: „Namasté![3]”. Isten köszönti a benned lévő Istent.

Ismerj fel és ismerj meg! Én vagyok az árnyékod, aki valójában te magad vagy. 

Amíg félsz tőlem, amíg nem mersz velem szembenézni, amíg nem vagy hajlandó magadban felismerni engem, kénytelen leszek megjelenni más módon, más helyen. A projekció útján kivetülök a külvilágra és gonosz főnök, trehány munkatárs, tiszteletlen beosztott, okoskodó anyós, félrelépő férj, házsártos feleség vagy gazdasági válság, rossz tanár, kétbalkezes sebész vagy korrupt politikus képében jelennek meg. Lehetőséget adnak, hogy felháborodj, megbántódj, gyűlölj, kigúnyolj engem, aki te vagy. Így is, úgy is velem foglalkozol. 

Törődni fogsz velem, mert egészen addig veled maradok, amíg meg nem szeretsz.

Az is lehet, hogy olyan módon jelenek meg, hogy semmiképp ne tudj egy lépést se tenni nélkülem. Testi tünet és betegség formáját öltöm. Kezeltethetsz bőrgyógyásszal, kivágathatsz sebésszel, elüldözhetsz gyógyszerekkel, s lehet hogy elmúlik. A tünet. De én soha. Visszatérek új és új formában. Tünetet váltok, mondják majd a pszichológusok. Mindig veled maradok, hiszen te és én Egy vagyunk. Egyszer majd megtanulsz annyira szeretni, amennyire én szeretlek téged.

Meglepődsz azon, hogy szeretlek? Ne tedd. 

Én, az árnyékod tényleg szeretlek. Nélkülem ugyanis sosem válhatsz teljessé, nélkülem örökre beteg és boldogtalan maradnál. De én nem hagylak el. Bármikor magadhoz ölellek. Segítek abban is, hogy megérts. Még a testi tünetekben, a betegségeidben is úgy jelenek meg, hogy megérts engem.

Csak figyelj, és tanulj újra érteni a tünetek nyelvén.

Ismerd meg a betegségek hátterének Ön-ismereti rendszerét!
Spirituális Egész-ségtan –  Dr. Hoffmann Gergely 3 napos online előadássorozata.
Ha leegyszerűsített, egyoldalú magyarázatok helyett Te is rendszerben szeretet szemlélni az életet, és nem elégszel meg a felszínnel, kattints ide a részletekért!

A TÉT-rendszer saját spirituális utad és méregtelenítési lehetőségeid leghatékonyabb módjára tanít meg. Sajátítsd el az öngyógyítás és fejlődés alapjait ezen a programon!

A bejegyzés A Végtelen Egyszerű alapján készült.

Lábjegyzet:
[1] A pszichológia ezeket a fejlődéssel együtt járó válságokat normatív kríziseknek nevezi.
[2] Kurt Tepperwein: Válságból fakadó új élet. Mérték Kiadó. Budapest, 2006.
[3] Jelentése: „Meghajlok a benned lévő Isten előtt.”