A spirituális, tudatos ember felelőssége a járványban

Számtalan, magát spirituálisnak, tudatosnak gondoló embert ismerek, és bizony közöttük sincs egyetértés arra vonatkozóan, hogyan érdemes viszonyulnunk a  COVID-19 járványhoz, az azzal kapcsolatos intézkedésekhez és ajánlásokhoz. Ehhez szeretnék most fontos támpontokat adni.

Hisztéria? Pánik? Nevetséges félelem? Jogos aggodalom? Fenyegető apokalipszis?

Mindegyik címke sok ezerszer rákerült már a koronavírus járványra és az azzal kapcsolatos intézkedésekre – mindez igen rövid idő leforgása alatt. A rendkívüli vészhelyzetet kihirdető kormányzat ugyanúgy megkapta azt, hogy elkésett, és azt is, hogy túlságosan drasztikus lépéseket tett. Egyvalami már ezekből is nyilvánvalóvá válik:

A mai, bizalom-vesztett világban sok ember egyszerűen nem tudja, kinek hihet.

Márpedig a hit nagyon fontos tényező. A pszichoszomatikus tudás egyértelmű támpontot ad arra nézve, hogy a betegségtől való túlzott félelem fokozza a megbetegedés veszélyét. A stressz, aggódás, szorongás önmagukban sérülékenyebbé tesznek mindannyiunkat – kortól és alapbetegségtől függetlenül.

Ez a félelem azonban ráolvasással nem oszlatható el.

Lehet, hogy egy spirituális úton járó ember (már) nem fél. Lehet, hogy a hite, tudatossága azt erősíti benne, hogy minden okkal és céllal történik az életében. Lehet, hogy tudja, a Karma sokkal erősebben láncol minket a Végtelenhez, amilyen erővel mi valaha is képesek leszünk magunkat a véges földi élethez vagy akár az elveinkhez láncolni. Nagyszerű, ha Te is így éled meg ezt a válságot. Tudnod kell azonban azt, hogy:

Az emberi tudatosságnak három alapvető szintje van, és ezek gyökeresen más szemlélettel járnak.

Ezek sorrendben: 1. Az ego, 2. a személyiség és 3. a tudatos (transzperszonális) ember szintjei.
Az első az ego szintje, amely gyermeki, sokszor nárcisztikus fókuszú szemlélettel jár. Aki ebben a cipőben jár, nem lát tovább az orra hegyénél. A járvány idején valószínűleg csak az érdekli, hogy „mentse a bőrét”. Lépéseit a teljes bizonytalanság motiválja, amely meglepő módon ellentmondást nem tűrő magabiztosságnak is álcázhatja magát. A legjobb esetben is „erős”, de szociálisan érzéketlen, ezért az előírásokat személyes szabadsága megsértéseként képes csak látni. Jellemzője a gőg.

A második a személyiség szintje, amely szociális fókuszú szemlélettel jár. Akire ez jellemző, hajlamos önmagát a kapcsolatain keresztül meghatározni. A járvány idején sokkal elfogadóbb, megértőbb a szabályokkal, korlátokkal szemben. Hajlamos lehet ugyanakkor feladni az önálló gondolkodás és mérlegelés lehetőségét. Mégis, legjobb esetben empatikus és szeretetteljes másokkal szemben. Ez lényegében a felnőtt ember definíciója.

Csak az tud tartósan a 2. szinten maradni, aki az első szintet meghaladta.

Egy, az életünket alapjaiban megváltoztató helyzet azonban még ilyenkor is visszataszíthat bárkit az 1. szintre. Márpedig a járvány, szeretteink betegsége vagy elvesztése, de akár az attól való félelem is ilyen helyzetet teremthet.

Ugyanezek igazak a 3. szint esetén is. Ez a szint a tudatos emberé, és spirituális (globális) fókuszú szemlélettel jár. Ott csak a meghaladott (tehát nem átugrott!) 1. és 2. szint után lehet tartósan megmaradni. Különben könnyű a visszazuhanás a korábbi szintek egyikére – egy krízis esetén pedig még annál is könnyebb.

A járványhelyzetben a spirituális, tudatos emberek is bármikor visszazuhanhatnak az alacsonyabb szintekre.

Ismerjük fel, ha ez történik és értsük az okát! Azért eshet ez meg, mert az ego és a személyiség szintjén még vannak sebeik. Ez spirituális útkeresőknél sem ritkaság, sokkal inkább általános jelenség. Honnan tudhatod, hogy veled is megtörtént-e ez, vagy (még!) nem?

A tudatosságában szilárd ember empátiával fogadja mások félelmét és „arcoskodását”.

Mindkettőt megérti, mert ismeri és meghaladta az 1. szint félelmét és azt leplező gőgöt. Empátiával fogadja a szeretteiért aggódókat és a társadalmi előírásokat betartókat is, mert tisztában van a szociális színtér és a viselkedési normák megtartó erejével.

Ha egy magát tudatosnak tartó ember mindezt nem érti meg, és önnön tudatosságára hivatkozva másokat lenéz, valójában az 1. szint gőgje beszél belőle.

Az ezotéria csapdája ez, amit „spirituális gőgnek” is neveznek, holott ezt a legkevésbé sem nevezhetjük spirituálisnak. Az ugyanis az ego meghaladását célzó törekvés, ez meg a felnagyított és önnön magát ünneplő ego pöffeszkedése. Ha ezt mint véleményt megtartja magának vagy a szűk, hasonló gondolkodású körében terjeszti, az – önismeret szempontjából ugyan haszontalan, de –legalább társadalmilag nem káros.

Aki azonban magasabb tudatosságra hivatkozva kihúzza a „gyengébbek” talpa alól a biztonságérzet sámliját, bűnt követ el.

Bűnt követ el személyes értelemben mindazokkal szemben, akiket az éppen miatta meggyengülő hitük szolgáltat ki a kórokozónak, és bűnt szociális értelemben a társadalom összefogni vágyó, a személyes érdekeket háttérbe szorítani igyekvő akaratának megingatása miatt. Pont olyan bűn ez, mint az 1. szinten megrekedt egoistáé, egy nagy különbséggel:

A magasabb tudatosság ellenére önmagunknak megengedett egoizmus spirituális, értsd: karmikus értelemben is bűn.

A karmikus bűn megítélése persze túlmutat a földi életen, érzelmeinken, gondolatainkon – sőt a világképünkön is! Mindezt Szellemünk a Szeretet mérlegén fogja megmérni és könnyűnek találni.

Mit tegyen hát egy tudatos ember ebben a helyzetben?

1. Először is adjon hálát azért a Végtelennek (Istennek, Önvalónak), hogy a hite már, még vagy éppen most nem engedi, hogy pánikba essen, a szíve pedig azt, hogy gőgössé és lekezelővé váljon másokkal szemben.
2. Imádkozzon vagy tegyen a most az 1. és 2. szinteken mozgók tudatosságának emelkedéséért ahelyett, hogy kioktatná őket arról, milyen buták és hitetlenek (bezzeg ő milyen spirituális).
3. Kinyilatkoztatások helyett tájékozódjon a járvány biológiai és szociális vonatkozásairól. Ehhez a többi között az alábbi három hasznos írás elolvasását javaslom:
   – Az infektológus üzenete: „Nem félek a koronavírustól, sokkal inkább tartok a lakosság körében kitörő pániktól”
   – Miért van ekkora para a koronavírus körül, miközben az influenzába jóval többen halnak bele?
   – „A háború szó szerint kitört” – olasz orvos vall a koronavírus elleni küzdelmükről
4. Vállalja a felelősség rá eső részét. Legalább annak arányában, amennyit elvár és elfogad a társadalomtól.
5. Őrizze meg a belső szabadságát, és törekedjen az érzelmi egyensúlyra, ám eközben legyen nyitott az új tapasztalatokra.
6. Ne gátolja a társadalmat önmaga védelmének megszervezésében, hanem tudatosítsa magában, hogy a társadalom nem csak biológiai értelemben jelenti az egyének összességét, de szellemi, kulturális értelemben is. Tudja, hogy a társadalom működése (egy ilyen helyzetben is) tükrözi az azt alkotó egyének tudatosságát. Amikor egy nép, ország, nemzet a jobbik, szebbik arcát akarja mutatni, ezt az összefogást támogatni, de legalább nem pocskondiázni a Szeretet kötelessége.

A Szeretet az egyetlen biztos út, amelyik a 3. szintre vezet és képes ott tartani a nehéz időkben.

A Szeretet nélkül kibontakozó tudatosság nem csupán nem vezet el a Teljességhez, de kifejezetten veszélyes is egyénre és társadalomra egyaránt. Ezért kívánom, hogy szolgáljon ez zsinórmértékül mindannyiunk számára.