Csak nézünk, mint a moziban: A folytonos valóság illúzió.

Érthető pszichológia bejegyzés-sorozat – 3. rész

Múlt heti bejegyzésünkben megvizsgáltuk a világ és önmagad észlelésének három alapfeltételét. Az első a Te létezésed, a második a külső tárgy léte, a harmadik pedig az érzékszerveid működése, vagyis a kommunikáció. Ezek alapvetően fontosak, de önmagukban nem elegendők ahhoz, hogy a mostanihoz hasonló folytonos valóságot észlelj. A mai utolsó bejegyzésből nem csak azt tudod meg, mi az a három feltétel, amely még szükséges ehhez, de azt is, hogy valójában ez az egész illúzió.

A figyelem a pontos észlelés negyedik feltétele.

4. Sokszor érzékelsz úgy, hogy az nem is tudatosul benned. Ahhoz, hogy ne csupán érzékeld, de észleld is ezt a szöveget, fontos hogy figyelmed arrafelé irányítsd, amit nézel. A figyelemről a közhiedelemmel ellentétben a pszichológia azt ismerte fel, hogy az elme aktív, felkelthető, irányítható és fenntartható folyamata. (Ezek a figyelem jellemzői egészséges személyben.)

Bár rajtad múlik, mire figyelsz, ez mégsem  mindig egyszerű feladat. Egyetemi hallgató koromból magam is emlékszem sok olyan előadásra, amikor ezt mérsékelten sikerült megoldanom. Így például az egyik első biofizika előadás alatt a több emeletnyi magasságú előadóterem mennyezete alatti kiszögellésen gubbasztó galambra mind a mai napig jól emlékszem, az elhangzottakra viszont sajnos egyáltalán nem. (Amikor tíz évvel később elkezdtem kvantumfizikával foglalkozni, tettem is némi szemrehányást magamnak ezért a mulasztásért – de ez már egy másik történet.)

Az emlékezés teszi szubjektívvé, sajátoddá az észlelést.

5. Többször használtam az emlékezés szót az előzőekben. Nem véletlenül. Ez a folyamat nagyon fontos az észlelés aktusában. Ez az ötödik feltétel. Ha ugyanis soha életedben nem olvastál volna még semmilyen szöveget, nehéz lett volna azonosítanod, mit is látsz most. Az emlékezés összekapcsolja a jelent a múlttal, és az összekötő kapocs a szubjektív én-ed, amely akkor és most is jelen volt.

6. Mindezek eredőjeként alakul ki (persze nem ilyen lassan, hanem villámgyorsan) az észlelés, az érzékelt tárgy jelentéssel bíró belső képe. A hatodik feltétel nem csak az első öt összessége, hanem mindezek harmonikus összekapcsolódása.

Az észlelés mindig jelentés-adást feltételez, amely emberi pszichológiai sajátosság.

Összegezzük a fentieket: A tapasztalásod személyes belső igazsága tehát a (jó esetben) jelen lévő, általad megfigyelt külső tárgy (jó esetben) pontos érzékelése talaján alakul ki, és (jó esetben) tudatosulva, emlékeiddel összekapcsolódva nyeri el végleges formáját az észlelés folyamatában.

Az érzékelés viszont pusztán fiziológiai folyamat, amelyre egy vakond is képes. (Jó, igazad van, a vakond talán nem a legjobb példa.) Az érzékelés azonban nem feltétlenül tudatosul. Nem kell vakondnak lenned ahhoz, hogy ez veled is megtörténjen.

Képzeld el, hogy moziban ülsz!

Méghozzá azokban a klasszikus, már-már történelmi időkben, amikor a filmszalag cserélése miatt még szünet szakította meg az előadásokat. A szünetben a büfé felé veszed az irányt, és megcsillan a szemed a pultra helyezett popcorn-hegyeket látva.

Magad sem érted, miért, de ellenállhatatlan vágy (motiváció) kerít hatalmába, és olyan mennyiséget veszel belőle, hogy mindenki téged figyel. Mohó falási rohamod melléktermékeként pattogatott kukoricaszemek szóródnak szét a padlón (ami pár évtizede bizony még illetlenségnek és nem természetes szokásnak számított). Miközben a fél mozi (kicsit persze irigykedve) megbotránkozik a viselkedéseden, eszedbe jut, hogy te igazából nem is szereted a popcornt.

Vajon mi történhetett veled?

Ha a XXI. században születtél, talán nem is tudod, hogy a digitális technológia bevezetése előtt a mozifilmek képkockákból álltak. Az állóképek azonban a szemed tehetetlenségének köszönhetően összefolytak, ha azokat megfelelő sebességgel villantották fel egymás után. Így folyamatos mozgás illúzióját keltették benned, s mozgóképet láttál.

Bizonyos mennyiségű képkockánál többet tehát nem tud külön-külön befogadni a szemed. Ezt a következtetést vonták le a kutatók. Tévesen. A szemed ugyanis érzékeli a látványt, de az nem tudatosul.

Bár nem tudatosul benned, valahol mégis tudsz róla, és befolyásolja a viselkedésedet.

Az úgynevezett szublimináris inger pontosan így hat. A filmkockák közé rejtett „Egyél pattogatott kukoricát!” feliratot tartalmazó kép a nem látható üzenetével célba talál, és hatására a szünetben felfalod a mozi büféjének teljes popcorn-készletét.

Azt észleled, amire figyelsz, azonban még ez sem garancia semmire!

Könnyű tehát manipulálni észlelésünket, sőt a fentihez hasonló trükkre sincs szükség, ha be akarnak csapni. A bűvészek, illuzionisták példázzák ezt. Ők ugyanis elképesztő kézügyességük mellett azt a képességüket is magas szintre fejlesztik, hogyan tereljék el a figyelmedet, miközben a produkciót nézed. Hiába mondta Rodolfó: „Vigyázat, csalok!”, így sem észleltük, hogyan hajtotta végre a trükköt.

A figyelmed tehát kijátszható, és ahogy gyorsulnak körülötted az események, a belső és külső világ észlelésébe egyre több hiba csúszik. Nem tehetsz ellene sokat. Digitális világunkban a (film)kocka el van vetve.

A sok kép világgá áll össze. Így lesz a pillanatképekből folytonos valóság a számodra.

Ahogy a külső képek összekapcsolódása külső világodat, a jelentéssel felruházott belső képek összekapcsolódása a belső világodat hozza létre.

Az észlelésed felgyorsulásával pedig ez a két világ rohamtempóban épül fel – a szemed láttára. Ez kisgyermekként olyan gyakran és gyorsan történt meg veled, hogy 6 éves korodra teljesen az észlelés (tapasztalás) illúziójának fogja lettél.

Felépült az egód, és immár a folyamatosnak hitt illúzió-világ fogja vagy.

A pszichológia segített ennek megértésében, az önismereti munka pedig a felgyorsult folyamat okozta hibák kijavításában. Ehhez azonban már le kell lassítani a folyamatot, és megállítani a filmet. Ám ez a film maga a valóság, amit csak nézel, mint a moziban. Az önismereti munka azért nehéz, mert időnként olyan élménnyel jár, mintha az életet kellene megállítanod. Ez így is van. Egy pillanatnyi csend, adásszünet, pillanatnyi halál szükséges a változáshoz.

Ezért igaz az, hogy minden változás egy kis halál.

Ami nem jár ezzel a kihívással, az sajnos nem igazi változás, csak önámítás. Az ezotéria “piaca” rengeteg ilyet kínál számodra. Pszichológiai alapok nélkül az ezotéria sokszor csak a fejlődés reményében elvesztegetett évtizedek záloga lehet.

Reményeim szerint ez a három részes írás abban is segít, hogy ezen az illúzión is átláss.  

A bejegyzés Dr. Hoffmann Gergely Pont az Élet – A Teljes ember könyve alapján készült

Az érthető pszichológia könyvét most jelentős kedvezménnyel, 3.200 Ft helyett 2.490 Ft-ért vásárolhatod meg a Libri boltjaiban és webáruházában!