Az áldozathozatal értelme – Húsvéti gondolatok

A Húsvét bár eredendően egyházi ünnep, a krisztusi áldozat nem csupán a keresztény ember számára fontos. Lényege messze túlmutat a vallásokon, és valamennyi megvilágosodást, Istent, vagy Önmaga végső valóságát kereső ember számára ad kinyilatkoztatást:

„Én és az Atya egyek vagyunk.”

Az áldozat akkor szent, ha ebből az Egységből, a Krisztus által is megélt és közvetített Tudatosságból fakad. Ez az áldozat egyik formája.

Sok kereső kényszerül arra, hogy komoly áldozatokat hozzon földi élete során. Ez gyakran a kiszolgáltatottság, tehetetlenség érzésével jár, és könnyen megingatja a hitét. 

Az áldozatát ily’ módon megélő ember még nem tökéletes. Nem tökéletes, mert néha fáj neki a viszonzatlanság. Még vágyai vannak, amelyek elismerésről, szeretetről, elfogadásról szólnak. Nem tökéletes, mert időnként még kívülről várja a megváltást.

Ha magadra ismersz, ne ijedj meg!
Ha elfog a bűntudat, ne hagyd, hogy felőröljön!

Jó úton jársz. 

Kihasználhatóságod egyik oka, hogy a jót, a szépet akarod szolgálni. Áldozataid nem azt jelentik, hogy rossz az út, csupán annyit: Nem értél még célba.

Tökéletlen vagy, ám a Tökéletest tűzted ki célul. Az áldozat eme másik formája ezért szintén a Tudatosságot szolgálja. 

Felismered, hogy az igazi kísértés mindig belülről fakad, és bántani végső soron csak te tudod önmagadat. Ezért egyre többször kéred ezt neheztelés helyett:

„Bocsáss meg nekik uram, mert nem tudják mit cselekszenek.”

És immár nem hagyod magad kihasználni, zsarolni, ám ezekre nem is támadással vagy dühvel válaszolsz. Csupán kiállsz magadért, mert felismered: nehezteléseid oka nem az volt, hogy mások nem szerettek, hanem az, hogy te nem szeretted magad úgy, mint felebarátodat. 

Nem akarsz már többet adni magadnak, mint másoknak, de kevesebbet sem. Egyre több benned a megértés mások és önmagad felé is. Belátod, hogy néha bizony te magad sem tudod, mit cselekszel.

Ez így van rendjén.

Magadnak is megbocsátasz.

Mind gyakrabban és mélyebben érted, hogy „csak egyetlen bűn létezik, a tudatlanság, és ez minden szenvedés forrása”. 

Így minden bűn, amit kint vagy bent látsz, gyógyítható hiánybetegséggé szelídül. A hiányzó Tudatosság pedig mint a vas vagy a vitamin, pótolható. 

Minden lépésed ezt a pótlást, s a gyógyulást szolgálja. Mindegy, mennyi nehézség vár még rád, minden áldozatod közelebb hozza az út végét; Teljes, ragyogó, Öntudatra ébredő Éned feltámadását.

Áldozataid, személyes kálváriád stációi így nyernek értelmet.
Istennek legyen hála ezért.

(Hoffmann Gergely írása és fotója)